Kedves Liberálisok,

lassan harminc éve tanítok. Tíz éven belül nyugdíjba megyek, ezért az új szabályozás szerint egyrészt nem lehetek mestertanár, másrészt még meg kell küzdenem azért, hogy bekerülhessek a „Pedagógus 2”-be, ami egyrészt harminc év tapasztalat után meglepő, másrészt anyagilag sem kecsegtet sokkal. Olyan emberekkel vagyok egy kategóriába sorolva, akiknek négyéves tanári pálya áll a hátuk mögött. Nem irigykedem. Nem szitkozódom. Öreg vagyok én már ehhez. Az intézményvezetőnk közölte velünk, hogy csak óvatosan ezzel a P2-be való bekerüléssel, mert így is agyaglábakon áll az iskola költségvetése, ha tömegesen megindul az átvándorlás a „Pedagógus 2”-be, talán nem is futja majd rá.

Tíz éve nevelem egyedül a gyerekemet. A fiam pontosan tudja, meddig ér a takaró – ez már nem fogja meglepni. Pontosan tudom, hogy sosem fogunk elköltözni a harminc négyzetméteres lakásból. Kiskamaszként jól jönne már neki egy saját szoba, de ennek nem tudtunk nekiveselkedni.

Egy történetet azonban megosztanék Veletek, ami azt mutatja, hogy mégiscsak megéri ezt a hivatást űzni. Ha a kormányzat meg is aláz, a gyerekek mindenért kárpótolnak.

Egy volt tanítványom megkeresett, hogy szívesen találkozna velem, kiöntené a szívét. Én ezekbe mindig örömmel megyek bele, sok volt tanulómmal bizalmas a kapcsolatom. Néha már zavarba ejtő, amikor kétgyerekes felnőtt nők egészen nyitottan beszélnek önmagukról, az életükről, a bánatukról – én meg pironkodva emlékszem vissza arra, amikor tizenhárom évesen elkaptam a grabancukat, mert rossz fát tettek a tűzre.

Beszélgettünk a volt tanítványommal, aki most huszonéves (ő még nem az a kategória, amikor két óvodás lurkót látok lógni az egykori tanítványaimon), amikor egyszer csak azt mondja nekem: „te Judit, olyan régen volt együtt az osztály. Idehívom őket.” Gondoltam magamban, hogy máskor az ilyesmit hónapokig kell szervezni, és még akkor sem biztos a siker. Elővette az okostelefonját, és fél órán belül (e-mailben/SMS-ben/facebookon…) összeharácsolt tizenöt volt osztálytársat. Én kérdeztem a gyerekeket, hogy „nem ciki nektek, hogy az ötvenéves tanárnőtökkel lógtok?”. Mondták, hogy „Ezt nem kérdezed komolyan... hát imádunk veled lenni!” Egész este beszélgettünk. Jó volt látni, ahogyan halad velük az élet.

Hoffmann Rózsának innen üzenem, hogy ez az én mestertanári kitüntetésem.

Egy - nem mester - tanárnő 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Papp Margit 2013.10.21. 18:26:42

... hasonló cipőben járok. Szerintem 30 év a pályán végzett munka után automatikusan a mestertanári besorolás illetné meg a pedagógust.
Arról nem is beszélve, hogy politikai akarat tette tönkre évtizedek sora alatt a pályát.

Válasz erre 

SA45528 2013.10.21. 19:47:54

Érdekes, hogy a 30 éves gyakorlattal rendelkező köztisztviselő már automatikusan "főtanácsos"!

Válasz erre 

Kopasz Csilla 2013.10.21. 21:38:24

...Mit szóljak én, aki majd 40 éve tanítok, elmondhatom igazán lelkiismeretesen.Szerintem ezeknek a fokozatoknak automatikusan kellene járnia a megbecsülés jeléül.

Válasz erre 

sárgarigó 2013.10.21. 23:30:07

Kedves levélíró,
minden jót kívánok Önnek.

Válasz erre 

ABC123456 2013.10.22. 07:21:53

A nők totális megbecsülése jeléül a gyermekneveléssel töltött munkát horribile dictu kivették a pedagógus életpályamodell évei közül. Ekkora hátrányt a nőknek 30 éve nem okoztak, ma igen. Egyszerűen HIHETETLEN, mi minden nem fér rá a képükre.
És még ők akarják, hogy több gyerek szülessen, persze.
Abortusztilalommal, persze.

Válasz erre 

asebes 2013.10.22. 08:11:39

"Szép" egy történet az első fele, és szép történet a második...

Válasz erre 

Flúgatlan 2013.10.22. 08:24:18

A szörnyű szerintem az, hogy lehet, hogy Rózsikáék odafenn az elefántcsonttornyukban nem is gondoltak erre. Egyszerűen kevés az agyuk hozzá és túl önteltek ahhoz, hogy végiggondolják rendeleteik következményeit.

Papíron jól néz ki a szabályozás, a többit meg m.l.sz. Hogy durván megaláznak embereket, azt könnyen letagadják. Főleg, hogy a társadalom a pár évtizedes liberális propaganda hatására nem sokra becsüli a tanárokat és az iskolát.

Válasz erre 

Loós Gyula 2013.10.22. 09:48:47

Volt olyan némettanárom, aki már öreg volt, lehet nagy a tudása, de már nem tudta átadni, nem tudott lekötni, nem tudott megszólítani. Ellenben volt egy pályakezdő némettanárom, aki rendesen megszólított. Tehát nem hiszek abban, hogy ha valaki csak azért mert 30 évig dolgozott tanárként, az már jó is. Tudja mindenki, hogy sosem rúgják ki a tanárokat, akkor sem ha rosszak, mert NINCS UTÁNPÓTLÁS!

Válasz erre 

Sopeka 2013.10.22. 12:14:08

@Loós Gyula: És nem is lesz tehetséges, rátermett tanárokból utánpótlás, amíg így viszonyulnak hozzájuk. A jó képességű diákoknak vonzó ez a pálya? Vajon a tehetséges, okos, ráadásul érettségi előtt álló diákok közül hányan vágynak tanárok lenni? Mert az egyértelmű, hogy csakis belőlük válik, válna jó tanár.

A diplomás átlagbér 40 %-át alig meghaladó fizetés, ráadásul a szellemi munka önállóságának szűk korlátok közé szorítása. Mit tehet önállóan ma egy pedagógus? Úgy, mint egy képzett, alkotó
kedvvel megáldott, felelősségtudattal rendelkező, öntudatos munkavállaló?

Ráadásul az sem igaz, hogy nem kerülhet utcára. Sőt, ha kirúgják, már más (állami fenntartású) iskolában sem helyezkedhet el, mindenhol a KLIK a fenntartó. Ma, ha nincs elég pedagógus valahol, akkor a többinek kötelező ellátni a hiányzó szakember munkáját is (persze a színvonalról most ne beszéljünk, arról már nem a tanár tehet, ha még két másikét is kénytelen elvégezi).

És még sorolhatnám...

Jelenleg mintha az a hozzáállás érvényesülne velünk kapcsolatban, hogy "úgy kell nektek, minek választottátok ezt a hivatást".

Válasz erre 

payerkároly 2013.10.22. 16:44:08

Érvénye Te rád is: " Én egész nepemet fogom nem középiskolás fokon....."
Köszönöm a cikkedet. És a méltóságot amivel élsz.

Válasz erre 

kerekkoto 2013.10.22. 18:54:32

Bizonyára bennem van a hiba, de én annyi lusta, lógós, minőségi munkavégzésre teljesen képtelen emberrel még nem talélkoztam, mint a középiskolai tanáraim körében... Gyakorlatilag autodidakta módon végeztem el az egészet. A minőségi munkavégzést NAGYON meg kellene becsülni, de a hitványakat ostorral kellene elzavarni a pályáról...

Válasz erre 

magyar_ellenállás 2013.10.23. 10:13:25

Sajnos, egy kormányzati döntés mögött (legyen az rövid-, közép- vagy hosszútávú elképzelés alapja, soha, semmilyen magasztos, romantikus eszmét nem szabad még csak sejteni sem. Szerintetek ki a francot érdekel a parlamentben ez az egész? Ez is kőkemény gazdasági érdekek mentén húzódó folyamat része, némi parasztvakítással megfűszerezve. Nagyon fondorlatosan kitalálták ezt valakik, szépen elvarrva a szálakat (gyes kiesése, limitált előrelépési lehetőségek stb.). A mesebeli okos lány ezekhez képest kiscserkész. A kerekkoto nevű kommentelőtől pedig szokásomhoz híven azt kérem, mielőtt bárkinek a szakmai hozzáállását vagy rátermettségét bírálja, legyen szíves, írja be, hogy neki mi a végzettsége, és mivel foglalkozik. Garantáltan fogok tudni rá mondani olyat, amitől kettéáll a füle.

Válasz erre 

igott 2013.10.23. 10:38:21

Óvónő vagyok, 33 éve a pályán. A főiskola mellett szakvizsgám is van, ezért eddig G kategóriás voltam. Munkám során rengeteg továbbképzést, előadást, bemutatót tartottam, utóbbit külföldieknek is. Publikációim száma sem kevés (cikkek, feladatlapok, könyvek).
A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy régi ovisaim közül sokan tartják velem a kapcsolatot (nem én velük, ők velem), sőt, életkoromból és életkorukból adódóan hozzák hozzám gyerekeiket. Csakis Ági nénihez, és senki máshoz felkiáltással.
Most mégis pedagógus 1-be kerültünk és bizonyítanunk kell tudásunkat, rátermettségünket, alkalmasságunkat, rengeteg hasonszőrű kollégával együtt. Van-e még egy olyan szakma (hivatás), ahol simán eltörlik a meglévő iskolákat és kezdj mindent a 0-ról? Természetesen egyetértek azzal, hogy a pedagógusi pályán is (mint mindenhol máshol) vannak alkalmatlan, oda nem illő emberek. De tényleg ez a módja a kiszűrésüknek?
Valamint azt üzenem Loós Gyulának, lehet hogy bizonyos kor felett már nem képes úgy teljesíteni az ember, mint fiatalabb korában. Kicsit én is meg vagyok rémülve attól, hogy 65 éves koromban (úgy néz ki, hogy eltörlik a 40 év utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét) lesz-e még türelmem a gyerekekhez és egyáltalán le tudok-e majd hajolni, bekötni a cipőjüket.....
És mi lesz velem ha nem? És mi lesz a gyerekekkel??? Ha tud erre megfelelő megoldást, azt gondolom sokan szívesen fogadjuk.

Válasz erre 

huszonkilencesek 2013.10.23. 17:09:33

Mivel a pedagógus neveli az uj generációt,olyan lesz a jövőnk,amilyen utódokat nevelnek.És ezt nem fogják fel az azok akiknek fel kellene fogni?Nem szeretnék 20-30 évvel előre látni ezt a szerencsétlen országot.

Válasz erre 

Éva Sárkány 2013.10.24. 09:00:23

36 éve dolgozom, ebből 28 évet iskolai könyvtárosként általános iskolában. G fizetési fokozatban vagyok, mivel pedagógus szakvizsgáztam, minőségügyi szakértői végzettséggel is rendelkezem. Nagyon megrázott, hogy nem kaptam meg a Pedagógus I. besorolásnak megfelelő alapbért, mivel olyan régen dolgozom, hogy a kinevezési okmányomban könyvtáros megnevezés szerepel, nem könyvtáros tanár (ami nem is létezett akkor, amikor Szombathelyen a magyar-könyvtár-népművelés diplomámat megszereztem). Iskolai könyvtárosként órarend szerinti órákat nem tartok, de könyvtárhasználati órákat igen, foglalkozásokat is.Eddig pedagógusként bántak velem, most minden megváltozott. Mintha pária lennék. A szabadságomat is megváltoztatták, nem pedagógusként kezelnek. Azt mondta főnököm, majd 2015. szeptemberben megkapom, ami jár. De addig én mi vagyok itt az iskolában??? A pedagógiai munkát segítő személy. Aki Könyvtári SZMSZ-t készitett még egy éve, Könyvtári Pedagógiai Programot írt, boldogan nevelte a gyerekeket....És bizakodva várta a Pedagógus életpályamodell bevezetését. 2015 után visszaváltozom pedagógussá??? és addig mi történt velem???

Válasz erre 

botoakili 2013.10.24. 18:04:09

Engem is sok volt tanítványom szólít meg kedvesen azok közül, akiket betűvetésre tanítottam 39 éven át. Most gondoltam, körlevélben kérem őket, adják ezt írásba, hogy a portfóliómba tehessem. Hisz ennél hitelt érdemlőbbe nem bizonyíthatja semmi, milyen tanító is vagyok.

Válasz erre 

botoakili 2013.10.24. 18:04:57

Bocsi!érdemlőbben

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: